A tenyésztés  

 
     A roller szaporítása nem sokban különbözik más kanárifajtákétól.  A tojásszám itt is 3-6. A kelési idő 13-14 nap. A fiókák 18-20 naposan hagyják el a fészket, és 28 naposan választjuk el őket szüleiktől. Évente 2-3 költést engedélyezünk madarainknak. Nem  írok ezekről az általánosságokról bővebben, ennek a témának széleskörű szakirodalma van. ( Lásd: "ajánlott irodalom" menüpont, illetve Vörös Tibor barátom részletesen leírja honlapján:  http://voroskanari.mlap.hu , a "tenyésztés" menüpontban.) Inkább azokat a tulajdonságokat szeretném megemlíteni, amikben különbözik a roller tenyésztése  más fajtákétól.
   A tojók szorgalmas fészeképítők, jól kotlanak, biztosan nevelik fiataljaikat egymagukban is. Ritkán fordul elő, hogy egy egészséges fióka kihűlés miatt, vagy éhen elpusztul. Viszont  az esetek felében - tapasztalatom szerint - nagyon megválogatják a tojók azt a hímet, amelyikkel hajlandóak párba állni. Úgy vettem észre, ha a tenyészszezon elején egy helységben vannak a hímekkel, kiválasztják valamelyik hangját, és csak ennek a hangnak a gazdáját fogadják el párjuknak. Ezt a jelenséget más fajtáknál ilyen mértékben nem tapasztaltam. Összeszoktatásukra a sok esetben bevált módszer, hogy külön-külön kalitban egymás mellé tesszük a kiszemelt párt, nem minden esetben vezet eredményre. A tenyésztők ezt a problémát úgy küszöbölik ki, hogy a hímeket külön helységbe tartják, és csak a párzás idejére, napi 2-3-szor tíz percre engedik a hímet a tojóhoz. (Számomra nagyon mulatságos volt, mikor az első évben egy vehemens, igen aktív hímet a fent említett módon naponta többször, csak a párzás erejéig tettem a kiválasztott tojóhoz. Néhány nap után mikor kinyitottam a kalitjának az ajtaját, szinte beleugrott a tenyerembe, oly mértékben tisztába volt vele mi fog következni. A párzás után viszont rögtön ki kellett szednem a tojótól, mert szinte szikrázott a tenyészkalit, olyan csúnyán összevesztek az arájával.)
    Az is egy megoldás, hogy az első fészekrakásnál hagyjuk a tojót párbaállni azzal akivel akar, a másodiknál viszont már annyira megoszlik a figyelme a leválasztott fiatalok hangja, és a hím udvarlása közt, hogy elfogadja az általunk kiválasztott hímet a tojó.
      A hímek nagyon intenzíven hajtják a tojókat akkor is ha tojásokon ülnek, vagy fiókákat nevelnek. Ezért a hímeket a negyedik tojás lerakása után majd' minden esetben kivesszük a tenyészkalitból. Sok esetben a hím agresszivitása oly mértékű, hogy csak a párzás idejére tudjuk a tojóhoz engedni a madarat. A hím fokozott nemi aktivitásának okát én abban látom, hogy ezek a madarak arra lettek kitenyésztve, hogy sokat és szépen énekeljenek. Minden madárfajnál a sokat éneklő példányok nemileg aktívabbak lustább társaiknál.
   Tojóknál ugyanezt az agresszivitást tapasztaltam, ha nem ivarzó, esetleg fiatal, tapasztalatlan hímmel találkoznak. Ezen csatározások eredménye akár elhullás is lehet, ezért az első találkozásokat fokozott figyelemmel kell kísérni.
   (Megjegyzem: az esetek egy részében a hím problémamentesen vesz részt a fiókanevelésben, de nem ez a jellemző.)
   Kérdezhetnénk miért nem hagyjuk a tojót párbaállni azzal akivel akar? Erre a válasz a minőségi tenyésztésben keresendő. Nem minden esetben elegendő egy 90 pontos hímet, egy 90 pontot éneklő madár lánytestvérével párba állítani a jó eredmény eléréséhez. Idegen törzsek keveredéséből sok esetben élvezhetetlen hangok is keletkezhetnek. Viszont ezen gyengébb teljesítményű madarak szakszerű  párosításával, rokontenyésztés bizonyos fokú alkalmazásával néhány generáció után remek eredmények születhetnek.
    Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy minden tenyésztő törzskönyvet vezet, melyben a madárnak és felmenőinek versenyen elért eredményei szerepelnek. Ez nagyon lényeges, hiszen a szín- és alakkanáriknál szakértői szem látja milyen minőségű a madár, a roller igazi értéke viszont a hangjában van, melynek minősége hitelt érdemlően a törzslapon van dokumentálva. Komoly tenyésztői munkát csak ezeknek az adatoknak a pontos vezetésével, és figyelemmel kísérésével lehet végezni.
    Összefoglalva nem nehéz feladat a roller szaporítása. Akinek van egy kis madarász tapasztalata, az könnyen elboldogul vele. Sőt! Kezdőknek is merem ajánlani első madárként. "Iskolamadárnak" ideálisabb mint a legtöbb alakkanári, vagy a színkanárik közül a ritkább mutációk. A minőségi tenyésztés már nehezebb feladat, de néhány év tapasztalat szerzés-tanulás, ezek után körültekintő, tervszerű tenyésztői munka és szelekció, és persze nem utolsósorban egy kis szerencse nagyon szép eredményeket hozhat néhány éven belül.
 
        
 
           
Oldalmenü
Diavetítő