Az énekverseny

   Az énekversenyek Európában december utolsó, és január első heteiben zajlanak. Hazánkban hagyományosan december utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre az Országos Bajnokság.

  A versenyen csak az az évben kelt, gyűrűzött madarak vehetnek részt. A rendezvény lebonyolítása a következőképpen zajlik : a versenyt megelőző napon a madarakat beszállítják a tenyésztők a verseny helyszínére, ezután gyűrűvizsgálat, majd sorsolás következik, milyen sorrendben szerepeljenek a madarak. A következő nap már csak a bíró (bírók) és segítőjük érintkezhetnek a madarakkal, tehát maga a verseny nem nyilvános. A madaraknak fél óra áll rendelkezésükre, és kollekciónként négyesével adják elő tudományukat. Egy madár max. 90 pontot érhet el, tehát egy kollekció elérhető legmagasabb összpontszáma 360 pont lehet.

  A verseny végeztével eredményhirdetés következik, majd nyilvánosan meghallgatják a madarakat, ilyenkor magyarázza el a bíró mely madár miért, és mennyi pontot kapott a produkciójáért. Ez a verseny nyilvános része, tehát a rendezvény ezen szakaszára hívja meg az egyesület a vendégeket, érdeklődőket.

   Bírálatra váró madarak a világbajnokságon, a"teremőrrel".....

                                                                                                                        (2002. Franciaország, Ypres )            

  Egy  Lengyelországi verseny népes mezőnye...

                                                                                                                       (forrás: http://www.kanarek.net.pl/kanarek.html        )           

                                               

                                          Felkészítés a versenyre

  

   A versenyre való felkészítést szepteptemberben kezdem. Ilyenkorra a madaraink már kivedlettek, és kiderül melyik ezévben kelt madár hím és melyik tojó. Egyenként kifogom a madarakat a röpdéből, megvizsgálom a kondíciójukat (ez fontos!!! a későbbiekben az elhízott madarakat le kell fogyasztani!!! alapszabály: a kövér roller nem énekel sem sokat, sem szépen!!!  persze a sovány sem, de az elhízás a gyakoribb probléma...), majd mindegyik hímet külön-külön füttykalitkába teszem. A füttykalit mérete : 150x210x200 mm.

Standard füttykalit:

   A tojókkal nincs sok dolgom. Szükség szerint kozmetikázom a csőrüket, körmüket, majd közös röpdébe kerülnek a költési szezon kezdetéig.

   A felkészítendő hímeket egyelőre egymás mellé teszem, változatlan takarmányt kapnak, valamint a környezeti viszonyok is (fény, hőmérséklet) ugyanolyanok mint a röpdékben voltak kb. 10 napig. Ezalatt az idő alatt megszokják a kalitot, etetőket, itatókat a madarak. Elég nagy stressz a madaraknak a helyváltoztatás, nem szabad rögtön társ nélkül, gyökeresen más környezetbe tenni őket. Lényeg a fokozatosság. Nem várhatunk eredményt verdeső, pánikszerűen menekülni akaró madaraktól. Óvatos, de határozott mozdulatokkal etetem,takarítom őket, így nagyon hamar megszoknak, és kíváncsian nézelődnek ha a madárházba lépek. 10 nap után kerülnek a versenyző jelöltek az un. énekszekrénybe. Ennek a doboznak az ajtaja csukható, ezzel a fényviszonyokat is tudom befolyásolni a későbbiekben. Egy szekrényben 4 füttykalit van, tehát egy versenykollekció. Az ajtókon van egy 4cm. átmérőjű lyuk, amin a táplálkozáshoz szükséges fény eljut a madarakhoz, enni-inni egész nap tudnak csukott ajtónál is. Itt már nem látják egymást a madarak, de egy hétig még nem csukom be az ajtókat, szintén a már említett fokozatosság elvét betartandón. Ekkor már ha ráérek naponta egyszer 20-30 percre kiszedem őket négyesével, egy fekete "színpad" elé teszem egymásra a négy kalitot, hogy szokják a szereplést a dalnokok. A matt fekete háttér azért lényeges, hogy a későbbiekben ne az árnyékukat figyeljék a madarak, csak az éneklésre koncentráljanak.

      Egy kollekció a "színpadon", gyakorlás közben...

   Ezidőben a takarmány összetételét is megváltoztatom. Az ideális kondícióban lévők 50% repce 50% alapkeverék (az alapkeverék is tartalmaz kb.30% repcét) a túlkondicionáltak 70% repce 30% fénymag keverékét kapják. A takarmány mennyiségére is ügyelni kell. Egy kávéskanál elegendő minden madárnak. A repce több okból is alaptakarmány ilyenkor. Minden benne van ami szükséges, viszont annyira nem szeretik a madarak hogy elhízzanak tőle. Bizonyos források azt is megemlítik, hogy a repceolaj keni a hangképző szerveket, és ezzel elősegíti az ideális hangok kialakulását. Én hetente egyszer-kétszer egy kis almagerezdet is szoktam adni nekik. Ez alapvetően nem befolyásolja a felkészítést, a madarak viszont nagyon szeretik. Ezután  napról napra egyre hosszabb időre csukom be az énekszekrény ajtaját. Ezzel tulajdonképpen a vegetációs időszakot stimulálom madaraimnál. Nem a párosodásra hívó, hangos, hormonok által diktált vágyakozó hangokat szeretnénk hallani, hanem halk, jókedvű dalolászás a cél. Aki hallott már tél közepén, egy fán megülő tengelic, kenderike vagy bármilyen pintyféle csapatában hím madarakat énekelni tudja mire gondolok. Ekkor már megénekeltetem a madarakat mindennap, és az összhangra is figyelek mely madár mely kollekcióban szerepeljen.

   madarak az énekszekrényben...

    December elejére már csak az etetésnél egy órára van nyitva az énekszekrény, és kétszer fél órát szerepelnek a "színpadon" a madarak. A hangok ilyenkor már mélyek, a futamok hosszan, megszakítások nélkül hallhatóak. Amelyik madár nem vidáman, tisztán dudorászva, esetleg szárnyát lecsapva röviden, tüzesen énekel, az vagy alul- vagy túlkondicionált. A túlpörgésre hajlamos madarakat többet tartom sötétben, és csak repcét kapnak a verseny előtti hetekben, a lustábbakat egy kis lágyeleséggel, valamint több fény adagolásával próbálom ideális formába hozni a december végi Országos Bajnokságra.

    Nos ez az én receptem, ami nem garancia a sikerre, hiszen ezek a madarak nem gépek. Mindegyik más-más egyéniség, és ezt sokkal jobban figyelembe kell venni mint a szín- vagy alakkanári fajtáknál. Napi kapcsolatba kell lenni velük. Figyelni kell a reakciójukat a takarmány és a környezet változásának rájuk gyakorolt hatására. Minden madár másképp reagál ezekre, ezért a fenntebb leírt általánosságok figyelembevételével egyedekre szabottan kell hogy felkészítsük őket. Csak így hozzák a legjobb formájukat.

    Egy  színkanáris cimborám mondta: "Mégegyszer annyit vesződsz húsz fiatallal mint én nyolcvannal."  Igaza van, de szerintem megéri! Aki hallott már egy jól felkészített kollekciót énekelni, az nagyon könnyen beleszeret ebbe a kismadárba. Természetesen nem kell a felkészítés maceráját végigcsinálni annak, aki kedvtellésből tart egy-két párat e-fajtából. Nagyon kellemes, széphangú társ lesz az a roller is, amelyik nem szerepel semmilyen versenyen. De az igazán komoly tenyésztő végigcsinálja ezt a folyamatot, hiszen az igazi értékmérője az ennek a madárnak, ha egy nemzetközi bírói testület előtt is bizonyíthatja tudását.

 

Az Országos Énekeskanári Verseny eredményei 1935(!!!)-től.

   "A Magyar Kanáritenyésztők és Madárbarátok Országos Egyesülete, melyet a roller típusú madarak tenyésztői hoztak létre 1910-ben, a 25 éves évfordulóra egy örökös vándorserleget alapítottak vitéz Ortvay Béla az egyesület díszelnöke, és Komor János elnök személyében."

  A 60 cm. magas óriási serlegre minden év győztesének neve fel van gravírozva 1935 óta.

Év        1. helyezett                      pont

1935  Kocs Lajos                         312

1936  Klepcatell Imre                300

1937  Nyeste Gyula                    336

1938  Horváth István                327

1939  Góczán Mihály                  324

1940  Harhung Antal                 303

1941  Balogh István                  333

1942  Horváth István               344

1943  Boross István                 315

1944  --------------                   ---

1945  --------------                   ---

1946  --------------                   ---

1947  Nyeste Gyula                   306

1948  Baranyai József              324

1949  Kárpáti Béla                    333

1950  Szocsák Ferenc             346

1951  Szűcs Ferencz               354

1952  Boross István                333

1953  Boross István                333

1954  Szűcs Ferencz              338

1955  Boross István               340

1956  --------------                ---

1957  --------------                ---

1958  Boross István               315

1959  Boross István               354

1960  Horhung Antal              342

1961  Boross István               345

1962  Józsa Imre                  338

1963  Riskó Gyula                   342

1964  Egri Sándor                  351

1965  Lehrer Sándor             354

1966  Boross István              345

1967  Major-Maróthy Szabolcs   354

1968  --------------                 ---

1969  Lehrer Sándor             345

1970  Lehrer Sándor             357

1971  Czigler János               348

1972  Kettler István             348

1973  Boross István              351

1974  Egri Sándor                 354

1975  Tresch Ádám               356

1976  Köbli Gyula                   356

1977  Szendrő Béla               356

1978  Szendrő Béla               349

1979  Radvánszki György      354

1980  Szendrő Béla               354

1981  Szendrő Béla               351

1982  Szendrő Ákos             360

1983  Kitulják Pál                  354

1984  Radvánszki György     355

1985  Várnagy Tibor             351

1986  Kitulják Pál                  353

1987  Nagy László                353

1988  Kitulják Pál                 360

1989  Bordás Sándor           351

1990  Oravecz József        348

1991  Kitulják Pál                 354

1992  Kitulják Pál                358

1993  Kitulják Pál                355

1994  Kitulják Pál                353

1995  Kitulják Pál                351

1996  Kitulják Pál               357

1997  Maróti Béla              359

1998   1.)Maróti Béla 359            2.)Kitulják Pál 355                3.)Makra Edina 349

1999   1.)Kitulják Pál 358            2.)Maróti Béla 354                3.)Makra Edina 354

2000  1.)Maróti Béla 356             2.)Kitulják Pál 355                3.)Domonkos Róbert 352

2001  1.)Maróti Béla 359             2.)Domonkos Róbert 356      3.)Makra Edina 352

2002  1.)Domonkos Róbert 356  2.)Kitulják Pál 355                 3.)Németh Sándor 353

2003  1.)Maróti Béla 357            2.)Domonkos Róbert 352      3.)Kitulják Pál 351

2004  1.)Maróti Béla 358            2.)Kitulják Pál 352                 3.)Czékány András 332

2005  1.)Maróti Béla 359            2.)Kitulják Pál 354                 3.)Péter Géza 352

2006  1.)Maróti Béla 359            2.)Iker Ferenc 346                 3.)Neubrandt Gábor 339 

2007  1.)Maróti Béla 360            2.)Neubrandt Gábor 353       3.)Iker Ferenc 352

2008  1.)Maróti Béla 360            2.)Neubrandt Gábor 351       3.)Nagy Gábor 350

  A versenyek győztesei "aranykoszorús mestertenyésztő" címet kaptak. Azon tenyésztők, akik legalább hat alkalommal hódították el a bajnoki címet, a "gyémántkoszorús mestertenyésztő" címet érdemelték ki. Az elmúlt évtizedekben  három ilyen tenyésztő volt : Boross István, Kitulják Pál és Maróti Béla .

 

  Maróti Béla gyémántkoszorús mestertenyésztő a vándorserleggel :

                                   

 


      A 2007 évi verseny résztvevői balról: Tóth László, Iker Ferenc, Neubrandt Gábor, Maróti Béla és a verseny bírája Varga Tibor:

                                           

   Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Eszteró Lajosnak, az IDRE elnökének, az MDOSZ alelnökének, aranykoszorús mestertenyésztőnek és csapatának a verseny színvonalas megrendezéséért!

 


 

   A 2008 évi verseny résztvevői balról: Nagy Gábor, Tóth László, Varga Tibor, Eszteró Lajos, Maróti Béla, Perényi László. Elől: Machnyicz Mátyás, Neubrandt Gábor

                      



                        

 

                       

 

                                               

 

Oldalmenü
Diavetítő